Karitatív munka Hajdúszoboszlón az Örömhír Alapítvánnyal

Négy év telt el azóta, hogy először osztottunk az Örömhír Alapítványtól kapott élelmiszer-játék- családi csomagokat és ruhaneműket városunkban.

Bevallom, először abban reménykedtem, hogy egy-egy ilyen alkalom után majd "tódulni" fognak az emberek az imaházba. Ennek megfelelően felszerelkezve traktátusokkal, meghívókkal, evangéliumokkal, sőt bizonyságtétellel készülve vártam az alkalmakat, ahol sok-sok asszonyt, családot, kisebb-nagyobb gyermeket szólíthatunk meg. Négy év távlatából látom, habár nem "tódultak" az emberek az istentiszteletekre ezután sem, de nem volt hiába való munkánk az Úrban. Hogy miért? Ezzel az eszközzel mutatjuk be azt a szeretetet, amit mi is kaptunk és kapunk Teremtőnktől és Megváltónktól, amelyet csak el kell fogadni.

Első alkalommal a  hajléktalan szállón - ami azóta megszűnt - volt élelmiszercsomag osztás, majd a nagycsaládosok gondjait igyekeztük enyhíteni az Alapítványon keresztül kapott adományokkal. Felsorolni is sok, mi minden volt ilyenkor felhalmozva városunk egészségügyi intézményének tanácsadójában: gyermekjátékok, cipők, ruhák, száraztészták, élelmiszerek, konzervek, édesség, írószerek, tisztálkodási eszközök, konyhai eszközök, plédek, bébiholmik…  Aztán szegény,  ill. magányos, idős embereket látogattunk meg a helyi szociális otthonban, és örvendeztettük meg szívüket meleg plédekkel,  rokkant kocsiba való takarókkal, sálakkal, sapkákkal… De jutott városunkon kívülre is, gondoltunk a nehéz körülmények között élő környékbeli testvérekre, s karácsony táján más testvérek segítségével eljuttattuk ezeket a csomagokat.

Néhány nagyon szegényes körülmények között élő családot látogatunk kisebb-nagyobb rendszerességgel, ezek között van egy féllábú, rokkant férfi, feleségével és 2 hónapos kislányával, akik rendszeresen kapnak felnőtt- és gyermekruhákat, valamint ugyancsak az Örömhír Alapítványtól kapott csecsemőjátékokat.

Az adományozások során megismert családok közül 3 család gyermekei kapcsolódtak be a vasárnapi iskola és az Örömhír Klub munkájába. Alkalomszerűen még többek is megjelentek egy-egy istentiszteleten, mert kíváncsiak voltak, miféle emberek azok, akik adnak, mikor mindenfelé inkább az irigység és a birtokolni vágyás uralkodik.

Tudom, ezekből a csomagokból hamar kifogy a sok finomság, a gyerekek kinövik a ruhát, cipőt, a szükség hamar jelentkezik. Tudom, hogy csak kissé tudunk könnyíteni a családok, emberek problémáján, de vágyam, közös vágyunk, hogy ne a "veszendő eledelért" fáradozzanak, hanem az " örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad" mindenkinek, aki kéri tőle. Hogy ez a karitatív munka Istent dicsőítse, s akik eddig Istent okolták nehéz sorsukért, vagy éppen tagadták létezését, kezdjék el keresni Őt, nyíljon meg a szívük az evangéliumra, vagy amikor meghívjuk őket egy-egy gyerek alkalomra, evangélizációra, eljöjjenek.

Az Örömhír Alapítványtól kapott kulcstartók, amelyre igéket nyomtattunk, valamint a szép kivitelű naptárak kiosztva egy-egy evangelizáción (pl. ez év novemberében egy bentlakásos iskolában, ahol hátrányos helyzetű, fogyatékos gyermekek élnek) megerősítik az üzenetet, s az év minden napján előttük van az ige. S Isten ígérete szerint az Ige nem tér vissza üresen…….

A városunkban megjelenő helyi lapban is megjelent a misszióról több írás, ami alkalmat ad arra, hogy megismerje a lakosság a gyülekezetünket, érdeklődés, bizalom ébredjen irántunk. Hogy megértsék az emberek, hogy nem egy felekezet elfogadtatása a célunk, hanem Isten szeretetének megismertetése, egymás elfogadása szeretetben, és egymás terheinek hordozása.

Hajdúszoboszló, 2003. december 15.                                              Hajagosné Orosz Erika